E mezők mindegyikében van egy szám, amely jelent valamit, és több olyan, amelyek csak úgy néznek ki, mintha jelentenének valamit.
Hajók. Az IMO-szám hét számjegyből áll, egyszer rendelik hozzá, és a hajótest teljes élettartama alatt soha nem változik — minden eladás, átnevezés és zászlóváltás ellenére. Ez az, ami azonosítja a hajót. A név változik, néha évente. A lobogó változik. Az MMSI a lobogóval együtt változik, és rádióazonosító, nem pedig a hajó azonosítója. Egy négyszer átnevezett és kétszer más lobogó alá helyezett hajónak végig ugyanaz az IMO-száma van, a nevére keresve pedig egyetlen adat sem található róla.
Vállalatok. A saját nemzeti nyilvántartásában szereplő nyilvántartási szám az azonosító; a név nem az. A vállalatokat átnevezik, és a nevek a különböző joghatóságokban szabadon ismétlődnek. Az LEI azt a szervezetet azonosítja, amelynek kiadták, ez pedig világszerte a vállalatok kis kisebbségét jelenti — hiánya önmagában egyáltalán nem jelent semmit. Azt is vegye figyelembe, hogy a nyilvántartás valójában mit rögzít: azt a személyt, akit azon a napon neveztek meg igazgatóként, amikor a nyilvántartásba legutóbb bejegyezték az adatot; ez nem feltétlenül az a személy, aki a vállalatot irányítja, és nem feltétlenül az, aki a múlt hónapban ezt tette.
Szankciók. A kijelölés egy kormány közigazgatási döntése, nem pedig elmarasztaló ítélet. A listák éppen azért tartalmaznak álneveket és átírásokat, mert a névazonosítás megbízhatatlan, és egy szankciós listán szereplő „lehetséges egyezés” egy vizsgálat kezdete, nem pedig a vége. A listáról való törlések megtörténnek, és jóval csendesebbek, mint a listára vétel, ezért a másolat helyett az aktuális listát ellenőrizze — és ellenőrizze a dátumot is azon, amit éppen olvas.