A helyszínek ritkán semmisülnek meg. Apránként felhígulnak azáltal, hogy emberek mindegyike tesz valami észszerűt.
Ahogyan ez történik, a kézikönyvek leírása szerint:
- Túl sok ember. Minden jelen lévő személy hozzáadja a saját szálait, nyomait és DNS-ét, és eltávolít valamennyit abból, ami ott volt. A jelenlét költséggel jár; szükség van rá egy okra.
- Mozgatás a rögzítés előtt. Ha egy tárgyat azelőtt mozdítanak el, hogy a helyén lefényképezték volna, elveszett az egyetlen dolog, amelyet nem lehetett helyreállítani — hogy hol volt.
- Átvitel a helyszínek között. Ugyanazok a kesztyűk, ugyanazok a csizmák, ugyanaz a jármű, amely anyagot szállít egyik helyszínről a másikra. Az erre vonatkozó útmutatás egyértelmű: a helyszínek között cseréljék le a védőfelszerelést, és a gyanúsítottat, illetve az áldozatot olyan helyszínként kezeljék, amelyeken ugyanaz a személy, ugyanabban a ruházatban soha nem végezhet tevékenységet.
- Károsító csomagolás. A műanyagba lezárt nedves anyagon órákon belül penész képződik; a biológiai nyomokat ez tönkreteszi. Minden nedves vagy szerves anyaghoz papírt kell használni, és a lezárás előtt meg kell szárítani, ahol az útmutatás ezt lehetővé teszi.
- A fel nem jegyzett jó cselekedet. Valaki kinyit egy ablakot, elzár egy csapot, letakar egy holttestet. Mindez helyes lehet; semmi sem ártalmatlan, hacsak le nem írják.
Forrás. UNODC, Crime scene and physical evidence awareness for non-forensic personnel, a szennyeződésről és a csomagolásról szóló fejezetek; NIJ NCJ 178280, a helyszín dokumentálásáról szóló részek.