A dokumentálás megelőzi a begyűjtést, és a kézikönyvekben szereplő sorrend mindig ugyanaz: jegyzetek, majd fényképezés, aztán vázlatok és mérések, majd begyűjtés.
Jegyzetek. Folyamatosan, nem utólag készítve. A megérkezés időpontja, az időjárás, a megvilágítás, ki volt jelen, ki mit mondott, mit tett és mikor. A műszak végén emlékezetből készített jegyzet másfajta dokumentum, mint az, amelyet a helyszínen készítettek, és a különbség látható.
Fényképezés. Minden fontos tárgyról három távolságból: a teljes helyszínről, a tárgyról a környezetében, a tárgyról közelről, mellette mérőléccel. Fényképezzenek le mindent, mielőtt bármit elmozdítanak, és ismét készítsenek fényképet, ha valamit el kell mozdítani ahhoz, hogy valami mást elérjenek.
Vázlat és mérés. A fénykép a megjelenést mutatja; a vázlat rögzíti a helyzetet. Két, állandó tereptárgyakhoz viszonyított rögzített mérés olyan pontot határoz meg, amely a helyszín megszűnése után is újra meghatározható.
Ezután a begyűjtés. Minden tárgy a saját csomagolásába kerüljön, lezárva, aláírva, és feltüntetve rajta, hogy mi az, hol, mikor és ki által került begyűjtésre. A címkézetlen zacskó nem bizonyíték; hanem egy tárgy.
Forrás. NIJ NCJ 178280, Crime Scene Investigation: A Guide for Law Enforcement, a helyszín dokumentálásáról és feldolgozásáról szóló részek.