A nyílt forrású kutatás olyan információk megtalálását, elolvasását és összekapcsolását jelenti, amelyek már közzé vannak téve, és jogszerűen bárki számára hozzáférhetők, aki utánanéz. Egy cégnyilvántartás, egy szankciós lista, egy bíróság saját tárgyalási jegyzéke, egy hajózási közlemény, egy valaki által nyilvánosan közzétett fénykép.
Ennyi az egész. Három dolog, ami nem az:
Nem hozzáférés. Ha az információ eléréséhez olyan jelszóra van szükség, amelyet nem adtak meg neked, olyan CAPTCHA-ra, amelyet megkerültél, vagy olyan sebességkorlátozásra, amelyet kijátszottál, akkor ez nem nyílt forrás. Ez jogosulatlan hozzáférés, és a legtöbb joghatóságban bűncselekmény, függetlenül attól, hogy mit találtál.
Nem közvetítőtől való vásárlás. Egy olyan személy által eladásra kínált adatállomány, aki nem mondja meg, honnan származik, nem forrás. A kiszivárgott és lekapart személyes adatok kereskedelmi forgalomban keringenek, és gyakran "OSINT"-ként mutatják be őket. A szövetség nem használja ezeket, és neked sem kellene: mindent megmérgeznek, ami ezt követi, mert nem tudod megmutatni a bíróságnak, honnan származik egy tény.
Nem következtetés. Egy bejegyzés megtalálása csak egy bejegyzés megtalálása. A körözési listán szereplő személy a listán szereplő személy — a bejegyzés semmilyen módon nem bizonyítja, hogy az illető megtette, amit a lista állít róla, és az egyező név sem bizonyítja, hogy ugyanarról a személyről van szó.
A határvonalnak gyakorlati jelentősége van, nem csak etikai. Az azt átlépő munka senkinek sem mutatható be. Nem kerülhet jelentésbe, nem adható át ügyésznek, és újságíró előtt sem lehet rá hivatkozni, mert az első kérdés mindig az, hogy "honnan származik ez", és erre nincs olyan válasz, amely kiállná ezt a kérdést.