Három fontos terjedési út van, és az esetek többségéért ezek közül az egyik felelős.
A bolha. A legtöbb emberi pestises megbetegedés egy olyan bolha csípésével kezdődik, amely fertőzött rágcsáló véréből táplálkozott. A bolha belsejében a baktériumok elszaporodnak és elzárják a bélcsatornáját. Az elzáródott bélcsatornájú bolha nem tud megfelelően táplálkozni, ezért újra és újra csíp, és minden csípésbe baktériumokat juttat. A bolhacsípés a betegség bubópestis formájához vezet.
Miért fontosak az elpusztult rágcsálók. A vadon élő rágcsálók gyakran úgy hordozzák a baktériumot, hogy nem betegszenek meg. Az emberek közelében élő patkányok viszont megbetegszenek és elpusztulnak — amikor pedig egy patkány elpusztul, bolhái elhagyják a kihűlő testet, és a legközelebbi meleg testet keresik. A patkányok hirtelen tömeges pusztulása a klasszikus korai figyelmeztető jel arra, hogy egy helyen aktív a pestis. A World Health Organization ezt "rat fall"-nak nevezi: egynél több elpusztult patkány egy házban, vagy elpusztult patkányok egynél több házban, és nincs olyan méreg, amely ezt megmagyarázná. Az emberekre leselkedő kockázat az ilyen tömeges pusztulás idején és közvetlenül utána a legnagyobb.
Fertőzött állat kezelése. A baktériumok a fertőzött állat vérében és szöveteiben találhatók. Ha valaki puszta kézzel nyúz meg vagy bont fel egy ilyen állatot — egy elejtett nyulat, mormotát vagy ürgét —, a baktériumok a bőr apró sérülésein keresztül bejuthatnak a szervezetbe. A fertőzött, nem kellően átsütött vagy megfőtt hús fogyasztása ritkább terjedési út.
A belélegzés. Amikor a fertőzés eléri az ember tüdejét, az illető a baktériumot hordozó cseppeket köhögi ki, és a közelben tartózkodó személy, aki belélegzi ezeket, közvetlenül a tüdőben kaphat pestist, bolha közreműködése nélkül. A pestis hétköznapi értelemben csak így terjed egyik emberről a másikra, és ehhez szoros kontaktus szükséges: az iránymutatások körülbelül 2 méternél húzzák meg a határt. Az állatok is képesek ugyanerre. A háziállatok közül ez leggyakrabban a macskákat érinti, amelyek fertőzött rágcsálók elfogyasztásával kapják el a pestist, majd megfertőzhetik gazdájukat vagy egy állatorvost.
Ami ritkán vagy soha nem terjeszti.
- A bubópestisben szenvedő, de nem köhögő személy ritkán fertőz meg bárkit. A kockázat a megduzzadt nyirokcsomóból származó gennyel való közvetlen érintkezésből ered.
- Felületek. A baktérium száraz, élettelen felületeken nem marad fenn; a World Health Organization ezért kijelenti, hogy a pestisben szenvedő emberek házainak fertőtlenítése haszontalan.
Egy kivétel, amelyre emlékezni kell. A pestisben elhunyt személy teste megfertőzheti azokat, akik lemossák vagy temetésre előkészítik. Ezért kérik a hozzátartozókat, hogy ne tegyék ezt.
Kik vannak nagyobb kitettségnek kitéve.
- Vadon élő állatokra vadászó, azokat csapdázó, nyúzó vagy felbontó személyek.
- Olyan helyeken táborozó, túrázó vagy a szabadban dolgozó személyek, ahol a pestis az állatok között jelen van.
- Patkányokkal vagy súlyos bolhafertőzöttséggel érintett háztartások.
- Olyan macskák és kutyák tulajdonosai, amelyek ezeken a területeken szabadon kóborolnak és vadásznak.
- Állatorvosi, laboratóriumi és egészségügyi dolgozók.
Forrás. WHO, Manual for plague surveillance, diagnosis, prevention and control (2024), sections 2.2–2.6, https://www.who.int/publications/i/item/9789240090422 ; United States Centers for Disease Control and Prevention, How plague spreads, https://www.cdc.gov/plague/causes/index.html ; UK Health Security Agency, Plague: epidemiology, outbreaks and guidance, https://www.gov.uk/guidance/plague-epidemiology-outbreaks-and-guidance
Ami ez nem. Tájékoztató, nem orvosi tanács. Ha az egészségügyi hatóság utasításokat ad, kövesse azokat.