A nyomozási módszer abból következik, hogy milyen cselekményről van szó, mert a különböző cselekmények különböző nyomokat hagynak.
Személy elleni bűncselekmények — testi sértés, emberölés, szexuális bűncselekmények. A bizonyíték jórészt tárgyi és orvosi, gyorsan romlik, és az első órák fontosabbak, mint bármely más kategóriában. Helyszín, test, orvosi vizsgálat, tanúk.
Vagyon elleni bűncselekmények — betöréses lopás, lopás, rongálás. A nyomok a behatolási ponton és a megérintett tárgyakon találhatók. A mennyiség a probléma, nem az összetettség: ezeket kriminalisztikai triázzsal és a sorozatokra vonatkozó bűnügyi információkkal vizsgálják, nem pedig egyszerre csak egy helyszínt.
Pénzügyi és gazdasági bűncselekmények — csalás, pénzmosás, korrupció. A bizonyíték okirati jellegű, és nyilvántartásokban, számlákban és levelezésben létezik. Nem romlik, de szándékosan elrejtik, és a munka nem a gyűjtés, hanem a rekonstruálás.
Szervezett bűnözés — emberek, kábítószerek vagy lőfegyverek kereskedelme. A bűncselekmény egy esemény helyett struktúra, és hálózatként vizsgálják: ki mit mozgat, ki kinek fizet, melyik átkelőhely, melyik vállalat.
Kiberfüggő bűncselekmények — behatolás, zsarolóprogram. A bizonyíték a fizikai bizonyítéktól eltérő módon illékony: megváltozik, amikor megvizsgálják, és távolról megsemmisíthető, amíg a nyomozás folyamatban van.
Mi azonos mindegyikben. A történtek beszámolója, összevetve az e beszámolótól függetlenül létező anyaggal. A fenti kategóriák mindegyike más válasz ugyanarra a kérdésre: hol található az az anyag, amely nem függ valaki szavától?
Forrás. UNODC, Handbook on police accountability, oversight and integrity és Crime scene and physical evidence awareness; Europol, Serious and Organised Crime Threat Assessment, https://www.europol.europa.eu/