Miután kikerültél a közvetlen veszélyből, a következő percben a leghasznosabb dolog, amit tehetsz, hogy szólsz valakinek.
Egy üzenet, egy embernek, az érintett területen kívül. Ez a személy lesz az, akinél mindenki más érdeklődik. Így nem hat rokon hív fel egymás után, miközben próbálsz továbbjutni, és nem hat rokon hívja fel a segélyhívó szolgálatokat, hogy eltűnésedet bejelentse, amikor valójában nem tűntél el.
Írj, ne telefonálj. Egy valódi esemény során a mobilhálózat perceken belül túlterhelődik. Egy szöveges üzenet néhány tucat bájt, és várakozási sorba kerül, majd kézbesítik, amikor egy hanghívás egyszerűen meghiúsulna. A hanghívások olyan kapacitást is lekötnek, amelyre a segélyhívó szolgálatoknak szükségük van.
Négy dolgot mondj, és semmi mást.
- Biztonságban vagyok.
- Nagyjából hol vagyok.
- Hová tartok, ha egyáltalán tartok valahová.
- Mikor jelentkezem legközelebb.
A negyediket felejtik el az emberek a leggyakrabban, pedig ez akadályozza meg a pánikot a vonal másik végén. Az, hogy „Hatkor újra írok”, a csendet a katasztrófa bizonyítékából várt szünetté változtatja.
Tedd ezt meg, mielőtt problémát jelentene az akkumulátorod. Most szinte semmibe sem kerül, két óra múlva pedig lehet, hogy már lehetetlen lesz.