Az elmúlt évtized minden vészhelyzetében a hamis információ gyorsabban terjedt, mint maga a vészhelyzet. Egy része kitaláció. A legtöbb azonban egy másik helyről származó valódi üzenet, vagy egy három évvel korábbi valódi üzenet.
Honnan származik valójában a hivatalos információ? Ezen az oldalon minden ország megnevezi a saját válságtájékoztatási csatornáját — egy kormányzati webhelyet, egy műsorszolgáltatót, egy mobilos riasztási rendszert, vagy mindhármat. Keresse meg most a sajátját, amíg semmi sem történik, és ismerje meg, hogyan néz ki. Aki még soha nem látott valódi riasztást, nem tudja megkülönböztetni a hamistól.
Három ellenőrzés, amelyek mindegyike tíz másodpercet vesz igénybe.
- Ki mondta először? Nem az, aki elküldte Önnek. Ha a nyom egy képernyőképnél ér véget, akkor egy képernyőképe van, nem forrása.
- Mikor? Egy égő épületről készült fényképen nincs dátum. Ugyanazt a képet minden válságban újra felhasználják.
- Hol? Keressen valamit a képen, ami meghatározza a helyet: egy táblát, egy rendszámot, egy kirakaton látható nyelvet.
A továbbadás szabálya. Ha nem ellenőrizte, ne továbbítsa. Egy valódi vészhelyzetben azok az üzenetek, amelyeket elküld, azok lesznek, amelyek alapján a szerettei cselekedni fognak, és egy pletyka az Ön nevével érkezik.
Ha nem biztos benne, mondja el, amit ténylegesen tud: "Láttam egy üzenetet, amely szerint X, de nem tudtam megerősíteni." Ezt hasznos elküldeni. Egy továbbított pletyka nem az.